2023. március 17-én, nyílt GYULAI Líviusz (1937–2021) grafikusművész és animációsfilm-rendező Utazás című kiállítását a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban. A tárlat a Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Erdélyi Művészeti Központ közös szervezésében, a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé kiemelt kísérőrendezvényeként jött létre.

A kiállítás megnyitóján házigazdaként dr. Bordás Beáta művészettörténész mondott köszöntőt, majd a tárlatot – Ferencz S. Apor, a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé kurátora, Képiró Ágnes művészettörténész és Szepessy Béla grafikusművész a kiállítás kurátora- nyitották meg.

GYULAI Líviusz 1937 telén született Baróton. A család 1946-ban a nyugat-magyarországi Sopronba repatriált. Gyermekkori olvasmányai során megismeri a nagy francia illusztrátorokat, Dorét és Daumiert. 1952-től Budapesten a Képzőművészeti Gimnáziumban folytatja tanulmányait, majd ennek elvégzése után, 1956–1962 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult, mesterei Ék Sándor, Fónyi Géza és Kmetty János voltak. Aktív szereplője volt az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak a Képzőművészeti Főiskola hallgatóival együtt, amelynek következtében a pályakezdő években számos retorzió érte. Magyarországon, leszámítva az 1973-as Munkácsy Mihály-díjat, sokáig nem kapta meg a hivatalos megbecsülést, a rendszerváltástól kezdődően azonban sorra nyerte a legrangosabb elismeréseket, az Érdemes Művésztől (1989) a Kossuth-díjon át (2004) a Nemzet Művésze kitüntetésig (2014).

A művész életpályáját korok, stílusok, technikák és műfajok közötti átjárás jellemzi. Mindezt minden korszakában a legmagasabb mesterségbeli tudással, alázattal és ritkaságszámba menő energikussággal tette.

Az Erdélyi Művészeti Központban rendezett kiállítás összefoglaló jellegéből adódóan igyekszik minél többet felvillantani az életműből. Jelen tárlat több mint 180 grafikai munkát, többek közt archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat mutat be. Ugyanakkor a kiállítás során megtekinthetőek lesznek GYULAI Líviusz animációs filmjei, amelyekhez nemcsak a figuraterveket, a fázis- és háttérrajzokat készítette a művész, hanem forgatókönyveit, történeteit is maga írta, így önmagukban is önálló értékű alkotások.

„A kultúra nem ment meg semmit és senkit, nem is igazol,
de emberi alkotás: az ember önmagát vetíti belé, magára ismer benne;
csak ebben a kritikus tükörben látja meg tulajdon képét.”
(Jean-Paul Sartre)

A 2022 októberében zajló 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé eseményeihez ez alkalommal a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ kiállítóterei mellett más székelyföldi kulturális intézmények is csatlakoznak, hiszen az előző évektől eltérően a biennálé törzsanyagának egy részét a Csíki Székely Múzeum mutatja be az érdeklődőknek.

Az idei kiírás szervesen kötődik az előzőhöz. A kurátor, Ferencz S. Apor, érzékenyen reagálva az elmúlt évek globális stressz és kiszámíthatatlanság faktorára, a felhívásnak a Stratégiák nevet adta.

A mostani, akárcsak a két évvel ezelőtti kiírás – mondhatni – profetikus hangnemet ütött meg, hiszen a múlt eseményeire ref­lektálva jövőbeli új, kreatív stratégiákra szólította fel a művészeket már akkor, amikor még a jelenlegi háborúról mit sem tudtunk – így akarva-akaratlanul a mostani helyzetre is utalt.

A stratégia fogalma elsődlegesen a hadviselésben volt használatos és a háború megnyerésének művészetét jelentette. Bár napjainkban sokkal szerteágazóbb jelentéstartalommal bír, sajnos, jelenlegi helyzetünk a fogalom eredeti konnotációját is eszünkbe juttatja. Nemcsak a szomszédos országban dúló háborút, hanem az egyre égetőbb ökológiai katasztrófái ellen vívott harcot, a pandémiával való küzdelmet, a gyorsuló és előrelátható energetikai válságot, a gazdasági hanyatlást és még sorolhatnánk.

Az idei felhívásra beérkezett munkák száma az előző évekéhez képest sem csappant számottevően: 844 alkotó 2000 pályamunkájából válogathattak a zsűri tagjai – amely számok ez alkalommal is  a művészek töretlen fogékonyságát, tenni akarását példázzák. A biennálé törzsanyagába 303 munka került beválogatásra, amelyek a katalógusban láthatóak.

Bár idén is a magyarországi, lengyelországi és romániai vonal az erőteljesebb, az elmúlt évekhez képest hangsúlyosabbá vált a dél-amerikai és a távol-keleti művészek által beküldött alkotások mennyisége és minősége egyaránt. Az idei díjazott művészek között találjuk Lengyelország, Magyarország, Thaiföld, Románia, Szlovákia, Bulgária és Finnország képviselőit.

Végig nézve a biennálé törzsanyagát, joggal gondolkodunk el azon, hogy milyen kreatív stratégiákat ajánl a művészet a globális szinten megváltozott körülményekre, a bizonytalanságra, amely egyre erőteljesebben érezteti hatását hétköznapjainkban. Tudunk-e valamiféle kapaszkodót találni a kiszámíthatatlanságban, az előreláthatatlanságban? Hogyan szövik át és befolyásolják személyes, egyéni életünket a nagyvilágban játszódó események, és milyen választ tudunk rájuk adni?

Minden változás új társadalmi, kulturális kötelékek létrejöttét generálja, amely új viszonyulásokat, szociális-kulturális megnyilvánulásokat szül. A szorongás, a félelem, a megfélemlítés, manipuláció tengerében egyre nehezebbé válik kiutat találni, ezáltal a magány és az elszigetelődés attitűdje egy normális viselkedésmóddá válhat. Ez lenne az új normalitás? A művészet mindig fogékonyan reagált a krízishelyzetekre, szemléletformáló, érzékenyítő szerepet vállalva fel a társadalomban, tükröt tartva neki.

A Székelyföldi Grafikai Biennálé idei felhívása is egy krízishelyzetre várt választ és az „új normalitást” kérdőjelezte meg. A sokszorosító grafika az egyik legmegfelelőbb műfaj egy kritikai attitűd kifejezésére, hiszen egyik fontos szerepe és célja az, hogy megkérdőjelezze a vélt és valós realitást, és ha kell, akár könyörtelenül is szembesítsen a körülöttünk levő valósággal. Mindez a grafikai technikák alkalmazásával megvalósítható, hiszen a sav, a réz, a tű vagy a véső segítségével létrejött munkákban benne van a határozott és erős kifejezés lehetősége.

Az idei biennáléra beválogatott munkák technikailag szépen ötvözik a nemesgrafikai eljárásokat a digitális megoldásokkal, egyedi kísérleteket és gazdag vizuális nyelvet hozva létre. A mechanikus eljárások élesebb vonalvezetése, hidegebb stílusa organikusan párbeszédbe lép a síknyomás, szitanyomat, digitális és egyéni technikák finomabb, líraibb vonalvezetésével. Technikai kivitelezésüktől függetlenül témaválasztásuk nagy mértékben egy abszurd, hideg, fenyegető világot tár elénk. Párbeszédük által a különböző problémák tematizálásai – magány, pandémia, kilátástalanság, ökológiai problémák – egy nagy egésszé állnak össze, amely napjaink releváns helyzetének vizuális képét nyújtja.

A biennálé anyagát szemlélve újra és újra felmerül a kérdés, hogy a művészet tud-e, és ha igen, hogyan tud változásokat hozni a rajta kívüli valóságba?  Ha konkrét változásokat nem is tud hozni az idei törzsanyag, a munkák színvonalas kivitelezésével és témaválasztásával mindenképpen reflexióra szólítja fel a nézőket. Sartre-t parafra­zálva elmondhatjuk, hogy egy olyan kritikus tükörben láttatja közeli és távoli környezetünket, amely akarva-akaratlanul változtatásra, továbblépésre ösztönöz.

 „Nem elég ám az, hogy az embernek szeme van (…),
meg kell tanulnia látni.” (Sartre)

Dr. Kányádi Iréne, művészettörténész
Alkotás: ANTAL István, Glitsh 2022

Pénteken, október 7-én nyílt  a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé csíkszeredai anyaga a Csíki Székely Múzeumban. Aż eseményen felszólaltak Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Korodi Attila, csíkszereda polgármestere, Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora. A kiállítást Túros Eszter művészettörténész méltatta. 

A kiállítás házigazdájaként Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója köszöntő beszédében elmondta, hogy a múzeum életében ez az első olyan tárlat, ami a kortárs művészetek meghatározó, ismert, elismert rendezvénye, illetve egyértelmű a létjogosultsága ebben a városban, intézményben. Külön kiemelte, hogy a kiállított és a nyertes alkotások között csíkszeredai alkotók munkája is megtalálható. 

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere beszédében gratulált a szervezőknek, köszönetét fejezte ki a rendezvényért: „látva az alkotásokat úgy érzem, hogy érdemes volt belevágni a biennálé megszervezésébe, hiszen így a képzőművészeti világ, minden kiállított alkotás és résztvevő művész által gazdagabbak lettünk. Külön öröm, hogy Székelyföld közös dimenzióban működik, a három megye együtt erősíti annak a kulturális világnak a hírét, hírnevét, amelyben élünk.”

Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora kiemelte: „A G7 legfőbb célja a továbbiakban is az volt, hogy fókuszba helyezze a kortárs grafikai törekvéseket, átfogó képet nyújtson a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. Nyomonkövesse, feltérképezze, illetve rámutasson azokra a kölcsönhatásokra, amelyek a hagyományos és kísérleti grafikai eljárások különböző fúzióját eredményezhetik. Abban bíztunk, hogy a jelentkező művészek alkotói érzékenységének produktumai kiváló lenyomatai lesznek az elmúlt időszak történéseinek. ” 

A kiállítást Túros Eszter művészettörténész méltatta: „Elvont formák, struktúrák és szerkezetek képei adják a kiindulópontot. A rend, a határok különböző megjelölései adják az alaphangot, ahol ipari hatású vázak és szerkezetek, a káosz nyomai, a belakott rend, az otthonosság foszlányai, az útvesztőként és kiútként is működő labirintusok, a gyerekkor éles emlékei, az élet terei, kötések és oldások, ismétlődések, ciklikusság, feszes szerkezetek és organikus formák keretezik mozgásterünket. Ide kapcsolhatók a személyes történetek, a test, a magány képei, a nehezen megközelíthető, nagyon érzékenyen megformált, egyszemélyes terek. Tovább haladva, a külső és belső terek feszültségeiből rajzolódnak ki a cselekvés képei, melyek lényegükben az élet, életünk képei, a legaktuálisabb, legszorongatóbb kérdésekkel. Személyes küzdelmek, stratégiák, működésmódok. Lélegzetvételnyi kilépések egy útvesztőből.”- mondta.

A kiállítás november 18-ig látogatható a Csíki Székely Múzeumban. Fotók az eseményről IDE kattintva tekinthetők meg.

A biennálét a BGA – Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az NKA – Nemzeti Kulturális Alap támogatja. 

Csütörtökön, október 6-án a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé hivatalos megnyitójára és díjátadó ünnepségére került sor az Erdélyi Művészeti Központban. A kiállításon részt vettek és köszöntő beszédet mondtak Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Dr. Bordás Beáta, az Erdélyi Művészet Központ vezetője, Kolcsár Béla, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője, Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum Igazgatója, Both Hajnal konzul, Magyarország csíkszeredai konzulátusának részéről és Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora. A kiállítást Kányádi Iréne művészettörténész méltatta.

Dr. Bordás Beáta, az EMÜK vezetője köszöntötte a résztvevőket, megtiszteltetését és köszönetét fejezte ki, hogy az Erdélyi Művészeti Központ biztosíthat újra teret a biennálénak, illetve azért, hogy a munkák legjava a központ gyűjteményében marad.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszédében kiemelte, hogy gyümölcsöző a közel 15 éves összefogás Kovászna, Hargita és Maros megye között, hiszen ennek eredményeképpen megerősítették Székelyföld kulturális erőterét. Mint hangsúlyozta: „teret adunk a tradíciónak és innovációnak egyaránt, és ez a kettősség együtt izgalmas. A megtervezett stratégia adja a stabilitást, az innováció pedig a gyors alkalmazkodást. Ez a kettősség nemcsak bennünk, hanem a művészetekben is fellelhető”.

Kolcsár Béla, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője köszönetet mondott a szervezőknek, majd kihangsúlyozta, hogy a történelem jelentős momentumai művészeti eseményekhez köthetők, így a mai alkalom is jó lehetőség arra, hogy azzal szembesüljenek a résztvevők, hogy a grafika hagyományos technikái mellett mennyire sok újdonságot tudnak felmutatni az alkotók.

Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum Igazgatója Péter Ferenc, Maros Megye tanácselnökének nevében, Both Hajnal konzul pedig Magyarország nevében köszöntötték az egybegyűlteket.

Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora az idei kiadás hívószavát ismertette: „A megváltozott körülmények, a megtapasztalt korlátok közé szorítások arra késztetnek mindannyiunkat, hogy átértékeljük jövőképünket. A bizonytalan idők megválaszolatlan kérdéseire különböző stratégiákkal keressük a megoldásokat. Ennek megfelelően 2022-ben a Székelyföldi Grafikai Biennálé hívó szavának a Stratégiák címet javasoltuk”.

A kiállítást Kányádi Iréne művészettörténész méltatta: „A biennálé anyagát szemlélve újra és újra felmerül a kérdés, hogy a művészet tud-e, és ha igen, hogyan tud változásokat hozni a rajta kívüli valóságba? Ha konkrét változásokat nem is tud hozni az idei törzsanyag, a munkák színvonalas kivitelezésével és témaválasztásával mindenképpen reflexióra szólítja fel a nézőket. Elmondhatjuk, hogy egy olyan kritikus tükörben láttatja közeli és távoli környezetünket, amely akarva-akaratlanul változtatásra, továbblépésre ösztönöz.”

Az eseményen részt vettek a díjazott alkotók, továbbá a biennálé fődíját biztosító Kurko Árpád, aki átadta az idei biennálé fődíját a nyertes művésznek.

A Biennálé díjazottjai:

• A biennálé fődíja Nastazja Ciupa (PL);
• Nagy Imre-díj: Anna Trojanowska (PL)
• Plugor Sándor-díj: Janne Laine (FI)
• Nagy Pál-díj: Vimonmarn Khanthachavana (TH)
• Baász Imre-díj: Shanatya Tahpor (TH)
• Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díja: Agnieszka Cieślińska (PL)
• Partium Díj a Partiumi Keresztény Egyetem részéről: Siklódy Fruzsina (RO)
• Eszterházy Károly Egyetem díja: Miklós Kelemen (HU)
• Magyar Képzőművészeti Egyetem díja: Goran Trickovski (BG)
• Pulzus Művésztelep díja: Cătălina Nistor (RO)
• MAMŰ Társaság díja: Kovács Csonga Anikó (SK)
• Gyergyószárhegyi Művésztelep díja: Dobó Bianka (HU)

A kiállítás november 26-ig látogatható az Erdélyi Művészeti Központban. Fotók az eseményről IDE kattintva tekinthetők meg. 

A biennálét a BGA – Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az NKA – Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Díjak 2022

A biennále fődíja
Nastazja Ciupa / PL
V
litográfia
100 x 70 cm / 2021

VI
litográfia
100 x 70 cm / 2021

Nagy Imre-díj
Anna Trojanowska / PL
Utwór Pracowniczy_03
litográfia
51 x 74 cm / 2021

Plugor Sándor-díj
Janne Laine / FI
Elsöprő
fotópolimer nyomat
64 x 85 cm / 2020

A fény felé
fotópolimer nyomat
64 x 85 cm / 2020

Nagy Pál-díj
Vimonmarn Khanthachavana / TH
Tűpárnák V.
fametszet, offszet, pecsétnyomó
56 x 80 cm / 2020

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díja
Agnieszka Cieślińska / PL
A legendás oroszlán
rézkarc, foltmaratás
66 x 98 cm / 2021

Partium Díj a Partiumi Keresztény Egyetem részéről
Siklódy Fruzsina / RO
Belső 2.
digitális nyomat
92 x 66 cm / 2022

Eszterházy Károly Egyetem díja
Miklós Kelemen / HU
Raklapok II.
mélynyomásos kollográfia
100 x 70 cm / 2022

Raklapok III.
mélynyomásos kollográfia
70 x 100 cm / 2022

MAMŰ Társaság díja
Kovács Csonga Anikó / SK
Deformációk (triptichon)
linómetszet, vegyes technika
100 x 70 x 3 cm / 2021

Gyergyószárhegyi Művésztelep díja
Dobó Bianka / HU
Műemlék 1.
foltmaratás, mezzotinto
100 x 70 cm / 2022

Műemlék 2.
oltmaratás, mezzotinto
100 x 70 cm / 2022

Október 5-én megnyílt A madár él / Baász Imre – tanútörténetek és a nyomtatás gondolata című kiállítás a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben. A tárlat egy Baász Imre portrét próbál meg összerakni, kiegészítve az ehhez a szellemi tradícióhoz tartozó kortárs művészeti projektekkel. A kiállítást Kispál Attila, a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér vezetője, Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora, Gajzágó Márton újságíró és Miklósi Dénes képzőművész, a kiállítás egyik kurátora nyitották meg. 

A tárlat létrejöttének okán Miklósi elmondja, hogy Baász Imre munkásságát nem történelmi tettként kezeli, hanem a jelen érdekli. Az egyfajta vizuális antropológiai kísérlet során a cél az volt, hogy újra megtalálják azt az arcot, ami a közeli ismerősök arcából áll össze. A kiállítás részeként Baász Imre közeli ismerőseivel készített interjúk olvashatók, ugyanakkor a művész néhány elkezdett, befejezetlen alkotása, vázlata is látható. „Nem a művészete felől érdeklődök, hanem a leltározhatatlan dolgok iránt” –  mondja Miklósi.

Baász Imre hagyománya gyakorlati, alkalmazott jellege által fontos része a közelmúlt történetének. A kiállítás címe az 1985-ben The bird lives szerigráfiával sokszorosított mailartos munkájára utal, amiről így ír:  „egy munka nemcsak sugallja a változtatás lehetőségét, hanem beavatkozik a tárgyi világ összefüggéseibe, újrarendezi a világot a megváltozott igényeknek vagy szorongásoknak megfelelően.”

A kiállításon résztvevő művészek: Adorjáni Márta, Răzvan Anton, Claudiu Cobilanschi, Csala Hermina, Koter Vilmos, Miklós Szilárd, Miklósi Dénes, Cătălina Nistor, Öllerer Áron. Kurátorok: Miklósi Dénes, Koter Vilmos. A kiállítás december 2-ig látogatható. Fotók az eseményről IDE kattintva tekinthetők meg. 

Megnyílt a G6 nyertesének kiállítása a Lábasházban

2022. október 5-én, szerdán került sor Mettrai Pongchomporn thaiföldi művész, a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíjasának kiállításmegnyitójára Sepsiszentgyörgyön a Lábasházban. Az eseménnyel kezdetét vette az idei biennálé eseménysorozata. A kiállítást Bartha Zonga, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, Ferencz S. Apor a biennálé kurátora és Vargha Fruzsina művészettörténész, alpolgármester nyitották meg. 

Bartha Zonga a tárlat helyszínéül szolgáló Székely Nemzeti Múzeum nevében köszöntötte a szép számban jelen lévő érdeklődőket. Ezt követően Ferencz S. Apor a művészt és az alkotásai során alkalmazott technikát ismertette.

A thaiföldi Mettrai Pongchomporn 25 éves és művész családból származik,  grafikát tanul a bangkoki Silpakorn Művészeti Egyetemen, számos díj tulajdonosa. A digitális művészet világában is tevékeny művész tervezőgfarikával, animációkészítéssel is foglalkozik. A kiállított alkotásokat az utóbbi négy évben készítette. 

A munkák tartalmi hátterével, koncepciójával a thaiföldi oktatási rendszernek tart tükröt, annak negatív jellegére próbál rámutatni. A kényszerített uniformizáltségból való kitörésvgyra, az individum szabadságigényére fekteti a hangsúlyt. 

A nyomatok több grafikai technikát ötvöznek, alaptechnikaként a rézkarcot használja, ami szitanyomattal, chine-colle nyomattal egészülnek ki, különbözőféleképpen alkalmazva minden egyes munkánál. 

„A különleges tárlat koncepciója és gondolatvilága egyszerre közvetít világos üzenetet, ugyanakkor ragadja meg a tekintetünket az árnyalatnyi hangulat és ritmusváltások által.” – mondta Vargha Fruzsina. Kiemelte, hogy az alkotások egy új kultúrát, egy másmilyen ifjúságot, egy tőlünk távol eső, ugyanakkor számunkra is értelmezhető világot mutatnak be, amely egyszerre elgondolkodtató és egyszerű. Ezzel a kettősséggel teremti meg a mindössze 25 éves alkotó azt az aurát, amelyet a tárlat egységessége, és a művek egyedisége kifejezni képes.

A kiállítás november 6-ig látogatható. Fotók az eseményről IDE kattintva tekinthetők meg. 

A biennálét a BGA – Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az NKA – Nemzeti Kulturális Alap támogatja.