Akimitsu Tamawake japán képzőművész nyerte el a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíját. A G9 sepsiszentgyörgyi kiállítását és díjátadó ünnepségét október 2-án tartották az Erdélyi Művészeti Központban. Az idei felhívás minden korábbinál nagyobb nemzetközi érdeklődést váltott ki: 71 ország 1034 művésze összesen 2195 alkotással jelentkezett a biennáléra. 

A sepsiszentgyörgyi megnyitó egyben a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé díjátadó ünnepsége is volt. Az eseményen a művészeti és kulturális élet képviselői mellett jelen voltak a szervező és partnerintézmények vezetői, a díjakat felajánló egyetemek és szervezetek képviselői, valamint az idei kiadás díjazott művészei. 

Az egybegyűlteket Bordás Beáta az Erdélyi Művészeti Központ vezetője köszöntötte. A biennálé Kovászna, Hargita és Maros megye együttműködésével valósult meg, szakmai partnerei között több székelyföldi kulturális és művészeti intézmény kapott helyet. 

A házigazda Kovászna megye nevében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Beszédében abból a képi áradatból indult ki, amely napjaink vizuális kultúráját meghatározza: miközben gépek és algoritmusok segítségével másodpercenként hatalmas mennyiségű kép születik és tűnik el, a grafikai alkotás továbbra is időt, figyelmet, kísérletezést és tudatos alkotói döntéseket követel. 

Mi pedig ma este itt azért gyűltünk össze, hogy díjat adjunk olyan embereknek, akik mertek megállni ebben az áradatban és a képet nem gyártották, hanem alkották. – fogalmazott. 

Tamás Sándor tanácselnök a grafikát ebben az összefüggésben nem csupán technikaként, hanem gyorsan fogyasztható képáradattal szembeni ellenállás egyik formájaként értelmezte. Beszédében felidézte a biennálé egyik eredeti célkitűzését is: Kovászna, Hargita és Maros megye összefogásával olyan rendezvényt létrehozni, amely bekapcsolja Székelyföldet a kortárs vizuális kultúra nemzetközi vérkeringésébe. 

Ma este, Székelyföld rajta van a kortárs grafika nemzetközi térképén. Nem mi rajzoltuk oda, 71 ország, több mint ezer alkotója nyomtatta rá – fogalmazott Tamás Sándor.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata szövetség elnöke beszédében felidézte, hogy 2010-ben jelen volt a Székelyföldi Grafikai Biennálé indulásánál és örömét fejezte ki, hogy a kezdeményezés tizenhat év elteltével is él, fejlődik és újabb alkotások megszületését ösztönzi. A biennálé révén Kovászna, Hargita és Maros megye példás együttműködéssel támogatja az alkotás szabadságát, amit én nagyon fontosnak tartok. A művészek dolgozzanak szabadon, mutassák meg bátran, hogyan látják a világot. A mi dolgunk, hogy ezt minden erőnkkel segítsük. – fogalmazott Kelemen Hunor, aki az alkotóknak a szellemi bátorságot, a szervezőknek pedig a kitartást köszönte meg. 

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Csuzy Fanni külgazdasági attasé szólt a jelenlevőkhöz, aki a főkonzulátus és a biennálé  többéves együttműködéséről, a művészet és a diplomácia közös hídépítő szerepét hangsúlyozta. Mint fogalmazott, míg a diplomácia a nemzetek, közösségek és emberek között teremt kapcsolatot, a művészet  ugyanezt mélyebben, sokszor  szavak nélkül képes megtenni. Kiemelte, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé mára nemzetközi találkozóhellyé vált, ahol különböző országokból és kulturális közegekből érkező alkotók kapcsolódnak egymáshoz.

Három megye összefogásából nemzetközi biennálé

A Székelyföldi Grafikai Biennálé kezdettől fogva három székelyföldi megye együttműködésére épült. A rendezvény létrejöttében egy Maros megyei képzőművész, Siklódi Zsolt, valamint Hargita és Kovászna megye kulturális intézményeinek vezetői játszottak meghatározó szerepet. A kezdeményezésből az elmúlt kilenc kiadás során egy egyere szélesebb nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező kortárs grafikai esemény alakult ki. 

Bíró Barna Botond, Hargita  Megye Tanácsának elnöke Székelyföld három megyéjének összefogását és közös cselekvőerejét emelte ki. Hangsúlyozta, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye a szűkülő anyagi lehetőségek ellenére is fontosnak tartja a kultúra és ezen belül a kortárs képzőművészet támogatását. A kistérségi együttműködések ellenére együtt vagyunk erősek. Ha együtt dolgozunk és közösen tervezzük a jövőt, teljesítményünk nemzetközi szinten is elismerést és megbecsülést vívhat ki – fogalmazott a tanácselnök. 

Péter Ferenc, Maros Megye tanácsának elnöke más kötelezettségei miatt nem tudott személyesen részt venni az eseményen. Ünnepi üzenetét Oniga Erika művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum művészeti osztályának muzeológusa tolmácsolta. 

Üzenetében Péter Ferenc az idei biennálé témájából, a TORZULÁS fogalmából kiindulva a művészet látásmódot formáló erejéről beszélt. Mint fogalmazott, egy alkotás alkotás sokszor éppen azáltal képes újat mondani a világról, hogy elmozdítja, felnagyítja vagy újrarendezi azt, amit ismerősnek hittünk. A változás mögött így olyan érzések, feszültségek és kérdés válhatnak láthatóvá, amelyek a megszokott képben is jelen voltak, korábban mégsem figyelt rájuk senki. 

A művészet egyik nagy ajándéka éppen ez. Új formát adhat a tapasztalatainknak és segíthet megérteni valamit a világból, egymásból vagy önmagunkból, amit addig nem tudtunk megfogalmazni – fogalmazott üzenetében Péter Ferenc. 

A torzulás, mint a valóság újraértelmezésének lehetősége

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé szakmai koncepcióját Ferenc S. Apor képzőművész, a biennálé kurátora ismertette. Az idei kiadás hívószava, a TORZULÁS a fizikai alakváltozástól a pszichológiai elmozduláson át az értékrendi és metafórikus elferdülésig számos értelmezési lehetőséget nyitott meg. Hangsúlyozta: a kortárs grafikában a torzulás nem pusztán formai vagy geometriai elferdülés. Olyan összetett kifejezőeszköz, amelyen keresztül az alkotók társadalmi tapasztalatokra, az identitás és az emlékezet kérdéseire, a test és a természet átalakulására, valamint a jelenkor bizonytalanságaira reflektálhatnak. 

A kurátor szerint a torzulás ebben az értelemben nem végállapot, hanem folyamat: a látás, a gondolkodás és a valósághoz való viszony újraértelmezésének lehetősége. 

Túros Eszter művészettörténész, a kilencedik kiadásra beérkezett és kiállításra beválogatott anyagot méltatta. Kiemelte, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé az évek során nemzetközileg is számon tartott szakmai rendezvénnyé vált, amely átfogó képet nyújt a kortárs grafika változó tendenciáiról. Mint rámutatott, az idei TORZULÁS téma úgy kapcsolja össze a technikailag és tartalmilag rendkívül sokféle alkotásokat, hogy közben tág teret hagy az egyéni értelmezésnek. A kiállított művek az identitás és az emberi test kérdéseitől a társadalmi és természeti környezeten át az absztraktabb, önreflexív felvetésekig vezetnek, miközben a hagyományos, digitális és kísérleti grafikai eljárások sokféleségét is megmutatják. 

Akimitsu Tamawake kapta a G9 nagydíját

A megnyitót követően átadták a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé díjait. A 3000 euró értékű nagydíjat, amelyet Kovászna Megye Tanácsa és a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola biztosított, Akimitsu Tamawake japán képzőművész nyerte el Seed (Mag) című alkotásával. A díjazott személyesen vette át az elismerést, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a biennálé létrehozásában. Felidézte azt is, hogy júliusban, egy repülőút során értesült a díjról: a hír annyira váratlanul érte, hogy örömében felugrott, majd, saját elmondása szerint, csendben elsírta magát. 

A japán művész alkotói gondolkodásáról is mesélt. Munkáiban fontos szerepet játszanak az ősi kultúrák és a történelem iránti érdeklődés, a japán képi tekercsek, a  buddhista művészet, valamint a kínai és koreai művészeti hagyományok. Különösen fontosnak nevezte a történetet: számára egy mű akkor képes hosszabb időre magához kötni a nézőt, ha lehetőséget ad arra, hogy múltat és jövőt egyaránt elképzeljen. 

Tíz díj, nemzetközi alkotói közösség

A nagydíj mellett további kilenc szakmai elismerést adtak át:

A Nagy Imre-díjat, Hargita Megye tanácsának elismerését Jónás Péter magyarországi alkotó kapta Szigetvár című fametszetéért. 

A Plugor Sándor-díjat, Kovászna Megye Tanácsának elismerését Françoise Legris kanadai művész nyerte el Carlos, Héléne, Michael című litográfia-sorozatával. 

A Nagy Pál-díjat, Maros Megye Tanácsának elismeréseként, Szymon Prandzioch lengyel művész kapta The cloud of Unknowing és Plan Your Rest című munkáiért. 

A Gyergyószárhegyi Művésztelep díját Diana Drăgan-Chirilă romániai alkotó nyerte el Topografii liminale 2 című művével. 

Az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Díját Henryk Krolikowski lengyel művész kapta Us című munkájáért. 

A Partium Díjat Nagy Réka romániai grafikus nyerte el Csapda II című munkájával. 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem díját Malgorzata Jozefowicz lengyel művész kapta Don’t Forget Us című alkotásáért. 

A MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület díját Laviv Laura magyarországi képzőművész nyerte el Persecution című munkájával. 

A Pulzus Művésztelep díját Toldi Flóra magyarországi művész kapta Torzul I–II–III című munkáiért. 

A díjátadó különlegességét az is adta, hogy a díjazottak közül szinte valamennyien személyesen jelen voltak Sepsiszentgyörgyön, így az esemény nemcsak az alkotások, hanem az azok mögött álló, különböző országokból érkezett művészek találkozásává is vált. 

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé sepsiszentgyörgyi kiállítása november végéig látogatható az Erdélyi Művészeti Központban. 

Marco Trentin olasz grafikusművész, a 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíjasának Distinguishing Marks (Megkülönböztető jegyek) című egyéni kiállításával kezdődött október 1-jén a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé sepsiszentgyörgyi eseménysorozata. A Lábasházban megnyílt tárlat az identitás, a felismerés és az azonosítás kérdéseit vizsgálja, miközben az egyén és a külső hatalmi rendszerek viszonyára is reflektál.

A kiállítás címe a személyazonosítás és a felismerés gyakorlatából kölcsönzi fogalmi alapját: azokra a jegyekre utal, amelyek alapján egy személy beazonosíthatóvá válik, és amelyek különböző nyilvántartásokban, személyazonosító okmányokban rögzíthetők. Trentin ezekből az adminisztratív és bürokratikus kategóriákból kiindulva vizsgálja az identitás rögzíthetőségének és leírhatóságának paradoxonát.

Munkáiban az egyén összetett és változékony mivolta kerül szembe az azonosítás leegyszerűsítő logikájával, amely a személyiséget néhány kiemelt, katalogizálható jellemzőre redukálja. A művész ezen a feszültségen keresztül kérdez rá arra, miként válhatnak az ember sajátos jegyei az identitás bizonyítékaivá és hogyan alakítja át a felismerés és az azonosítás igénye a személyről alkotott képünket.

A megnyitó házigazdája Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, aki köszöntötte Marco Trentint és a megjelent közönséget is. Beszédében a kiállítás aktualitására hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint különösen meghökkentő, hogy a bemutatott alkotások által felvetett kérdések mennyire közvetlenül szólnak napjaink valóságáról, illetve milyen erőteljesen állnak előttünk a mai világ történéseinek tükrében. 

Vargha Mihály a Székelyföldi Grafikai Biennálé elmúlt éveinek fejlődéséről is beszélt. Mint fogalmazott, a rendezvény híre és szakmai súlya évről évre növekszik es ez nemcsak a biennálé iránti nemzetközi érdeklődésben, hanem a művészeti és szervezési folyamatok fejlődésében is érzékelhető.

A kiállítást dr. Kányádi Iréne művészettörténész nyitotta meg, aki a tárlatot a kortárs ember identitását egyre erőteljesebben meghatározó megfigyelési, adminisztratív és társadalmi rendszerek összefüggésében értelmezte. Mint rámutatott, Trentin műveinek egyik központi kérdése, hogy az algoritmikus nyomon követés, a digitális lábnyomok és az állandó megfigyelés korában mit jelent katalogizálva lenni, miként őrizhető meg a személyes identitás, illetve milyen lehetőségei maradnak az egyénnek az ellenállásra.

A kiállítás egyik visszatérő motívuma az emberi test, amely Trentin műveiben egyszerre jelenik meg az identitás hordozójaként és a külső rendszerek által mérhető, osztályozható, nyilvántartható felületként. A hegek, anyajegyek, testmagasság vagy más megkülönböztető jegyek így túllépnek a személyazonosítás hétköznapi gyakorlatán. A művekben ezek a jelek az egyén és a hatalom, a személyes szabadság és az intézményesített ellenőrzés közötti viszony részeivé válnak.

Kányádi Iréne arra is felhívta a figyelmet, hogy Trentin alkotásaiban a háború és az erőszak visszatérő témaként jelenik meg. A fametszeteken fegyverek, tankok, katonák, romos épületek és vezetői alakok rajzolják ki a konfliktus világát. Az expresszív, helyenként kaotikus kompozíciók mellett ugyanakkor személyes portrék is megjelennek, amelyek az egyén érzékenységét és összetettségét állítják szembe a háború és az adminisztratív rendszerek személytelenségével.

A művész gondolkodásában a test ugyanakkor az ellenállás lehetőségét is magában hordozza. Trentin megfogalmazása szerint „mi vagyunk a védőbástya azokkal a komplex mechanizmusokkal szemben, amelyeket mi magunk építünk”, a test és saját valóságérzékelésünk pedig lehetővé teszi, hogy személyes valóságokat hozzunk létre.

A kiállítás gondolati rétegzettségét a választott technikák is erősítik. Trentin a hagyományos fametszetet és a digitális tintasugaras nyomtatást egymás mellé helyezve két eltérő képi világot ütköztet. A kézzel vésett fadúc nyers, fizikai és közvetlen karaktere a művész személyes jelenlétét hordozza, míg a digitális nyomat pontossága a technológiai rendszerek személytelenebb világát idézi. A két médium találkozása így maga is az emberi, organikus létezés és a rendszerező, technológiai logika közötti feszültség részévé válik.

Kányádi Iréne értelmezésében a Megkülönböztető jegyek nem csupán az identitásról szóló kiállítás, hanem a modern emberi állapot kritikája is. Különösen a Private Identity (Magánidentitás) című portrésorozat hordozza az ellenállás lehetőségét: miközben a külső rendszerek rögzíthetik és számszerűsíthetik az ember bizonyos tulajdonságait, a személyes identitás teljessége nem szorítható maradéktalanul kategóriák közé.

A művészettörténész szerint Trentin munkái ezért nem engedik meg a pusztán szemlélődő befogadói pozíciót sem. Arra késztetik a nézőt, hogy saját helyzetére is rákérdezzen: mennyit enged át önmagából a körülötte működő rendszereknek, mit képes megőrizni személyes identitásából, és milyen módon tud viszonyulni a társadalmi igazságtalanságokhoz.

A megnyitó  végén Marco Trentin is szólt a közönséghez. Az olasz grafikusművész megköszönte a lehetőséget, hogy a korábbi  nagydíjasként egyéni kiállítással térhetett vissza a Székelyföldi Grafikai Biennáléra és röviden a bemutatott tárlatról, valamint az alkotások mögött meghúzódó gondolatokról is beszélt. 

A Distinguishing Marks (Megkülönböztető jegyek) című kiállítás október 29-ig látogatható a sepsiszentgyörgyi Lábasházban.

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé eseménysorozata október 2-án folytatódik Sepsiszentgyörgyön. 18 órától az Erdélyi Művészeti Központban nyílik meg a Biennálé központi, sepsiszentgyörgyi kiállítása, ahol sor kerül a G9 díjátadó ünnepségére is.

Két kiállításmegnyitóval folytatódott szeptember 30-án a Székelyföldi Grafikai Biennálé eseménysorozata Csíkszeredában. A Csíki Székely Múzeumban elsőként a Kolozsvári Művészeti és Design Egyetem Grafikai tanszékének Egy és sokszoros című tárlata nyílt meg, majd ezt követte a biennálé hivatalos csíkszeredai megnyitója. A G9 ezen kiállításán 28 ország 126 alkotójának munkái kerültek a közönség elé. 

Egy és sokszoros: száz év művészettörténeti öröksége, több generáció grafikái

A délután első eseményeként  a Kolozsvári Művészeti és Design Egyetem Grafika Tanszékének Egy és sokszoros című kiállítása nyílt meg. A tárlat az intézmény fennállásának centenáriumi évében egyszerre tekint vissza a grafikaoktatás hagyományaira és mutatja meg a műfaj folyamatos megújulását. 

A kiállítás egykori és jelenlegi grafikatanárok, -hallgatók, valamint Kolozsváron képzett művészek alkotásait hozta közös térbe. A bemutatott művek technikai sokfélesége a rézkarctól és a litográfiától  a fametszeten, a szitanyomaton és a linómetszeten át számos grafikai eljárást ölel fel. 

A tárlat ugyanakkor az egyetem Grafikai Tanszékének az 1960-as évektől épülő archívumára is reflektál. A jelentős grafikai-, rajz-, plakát- és fotógyűjtemény nem csupán egy intézmény történetének dokumentuma, hanem annak is lenyomata, hogyan változott a grafikai gondolkodás és képalkotás az elmúlt évtizedek során.

A kiállítást Ferencz S. Apor, a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé kurátora és dr. Cristian Opriș grafikusművész, egyetemi docens nyitotta meg. 

28 ország alkotói a csíkszeredai kiállításon

Az Egy és sokszoros megnyitóját követően került sor a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé hivatalos, csíkszeredai megnyitójára is, ugyancsak a Csíki Székely Múzeumban. 

A G9 hívószava a TORZULÁS, amely a fizikai alakváltozástól a pszichológiai elmozduláson át az értékrendi és metaforikus elferdülésig számos értelmezési lehetőséget hordoz. A biennálé felhívása nem egyetlen meghatározott vizuális irányt jelölt ki, hanem olyan nyitott gondolati teret teremtett, amelyben az alkotók saját tapasztalataikon és vizuális nyelvükön keresztül vizsgálhatták a torzulás különböző formáit. 

A felhívás minden korábbinál nagyobb érdeklődést váltott ki: a nyolchetes pályázati időszak alatt 71 ország 1034 művésze összesen 2195 alkotást küldött be. A szakmai zsűri válogatása nyomán a csíkszeredai kiállításon 28 ország 126 alkotójának munkái kerültek közönség elé. 

A megnyitón Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere a művészet párbeszéd-teremtő erejéről beszélt. Mint fogalmazott, ez a párbeszéd egyszerre jön létre a világ különböző országaiból érkező és a helyi alkotók, az eltérő művészi megközelítések, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy kulturális közösségei, valamint az alkotások és a nézők között. Hangsúlyozta: a valódi párbeszéd akkor válik termékennyé, amikor a másik gondolata tovább dolgozik bennünk, és új gondolatokat vagy akár cselekvést indít el.

Prof. dr. Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora a biennálé eddigi útját és nemzetközi szerepét helyezte tágabb összefüggésbe. Felidézte a rendezvény indulását, majd arra mutatott rá, hogy az elmúlt kilenc kiadás során egy olyan nemzetközi művészeti kapcsolatrendszer alakult ki körülötte, amelyben a Székelyföldi Grafikai Biennálé mára megtalálta saját helyét. Megfogalmazása szerint létrejött egy globális művészeti erőtér, amelybe a biennálé is bekapcsolódott, és felírta magát a nemzetközi grafikai események sorába.

Beszédében arra is kitért, hogy Székelyföld számára a kultúra az egyik legfontosabb érték, amelyet a világ felé felmutathat. Ennek kapcsán nemcsak a rendezvény jelenlegi szakmai eredményeire irányította a figyelmet, hanem annak hosszú távú hatására is: arra a kérdésre, hogy tíz vagy húsz év múlva milyen nyomot hagyhat a biennálé a régió kulturális életében és milyen hatással lehet azokra a fiatalokra, akik ma találkoznak az itt bemutatott kortárs művészettel.

A tárlat szakmai koncepcióját Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora ismertette. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a torzulás a kortárs grafikában nem pusztán formai elferdülés, hanem összetett kifejezőeszköz. A valóság szándékos átalakítása új perspektívákat nyithat, miközben a megszokott értelmezési keretek újragondolására késztetheti a nézőt.

Mint fogalmazott, a bemutatott alkotások nem feltétlenül egy torzult világ képei. Sokkal inkább azt vizsgálják, hogyan válik a világ képpé és miként változik meg ez a kép attól a pillanattól kezdve, hogy érzékeljük, értelmezzük, megformáljuk és továbbadjuk. 

A torzult kép nem feltétlenül távolít el bennünket a valóságtól. Bizonyos esetekben éppen közelebb vihet hozzá. Megmutathat valamit, amit a szabályos, megszokott formák elfednek. – hangsúlyozta Ferencz S. Apor

Lénárt Tamás művészettörténeti összefüggésben közelítette meg a témát. Rámutatott arra, hogy a torzulás különböző korszakokban más és más szerepet töltött be: a prehisztorikus ábrázolások spirituális jelentésétől és az ókori egyiptomi képi hierarchiától a manierizmus tudatos formaalakításán keresztül egészen a modern és kortárs művészet valóságértelmezéséig. 

Kiemelte a grafika sajátos szerepét is, amely különösen alkalmassá teszi a műfajt a torzítás gondolatának megjelenítésére. A grafikai eljárások természetükből fakadóan alakítják, közvetítik és újrarendezik az ábrázolt valóságot. A metszés, a maratás, a nyomtatás, a rétegek és a ritmus mind részei annak a folyamatnak, amelynek során az eredeti látvány új vizuális formává alakul.

A kiállított alkotásokban a torzulás számos értelmezése jelent meg. Egyes művek az emberi test, az identitás és a személyiség rétegzettségét vizsgálták, mások a természet és az épített környezet átalakulására, társadalmi vagy ökológiai kérdésekre reflektáltak. Az absztrakt alkotások egy része pedig addig bontotta le a valóság felismerhető elemeit, amíg maga a referencia is bizonytalanná vált.

Lénárt Tamás a művészet cselekvő erejére is kitért. „A képzelőerő az a végvár, ami felett örök a hatalma az alkotónak. A jövő egzisztenciális szorongása ellen a legnagyobb lázadás és leghatásosabb aktivizmus az alkotás” – fogalmazott.

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé csíkszeredai kiállítása egyszerre mutatta meg a kortárs grafika technikai sokféleségét és azt a rendkívül tág gondolati mezőt, amelyben a műfaj napjainkban működik. A hagyományos magas-, mély- és síknyomás mellett digitális printek, fotográfiát és kollázst ötvöző vegyes technikák, valamint kísérleti grafikai megoldások is helyet kaptak.

A TORZULÁS ebben a közegben nem végállapotként, hanem folyamatként jelent meg: a látás, a gondolkodás és a valósághoz való viszony folyamatos újrarendezésének lehetőségeként. A bemutatott munkák nem egyetlen választ kínáltak, hanem különböző kulturális, társadalmi és személyes tapasztalatokból kiindulva közelítettek ugyanahhoz a kérdéskörhöz.

A csíkszeredai kiállítás november 29-ig látogatható a Csíki Székely Múzeumban.

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé eseménysorozata október 1-jén Sepsiszentgyörgyön folytatódik: 18 órától a Lábasházban Marco Trentin olasz művész, a 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíjasa mutatja be Distinguishing marks / Megkülönböztető jegyek című egyéni kiállítását. Október 2-án, pénteken, 18 órától pedig az Erdélyi Művészeti Központban tartják a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé sepsiszentgyörgyi megnyitóját és díjátadó ünnepségét.

Az eseménysorozat Kovászna, Hargita és Maros megyék, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola, a Csíki Székely Múzeum, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, az Erdélyi Művészeti Központ és a Maros Megyei Múzeum közös szervezésében valósul meg.

Különleges pillanathoz érkezik a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé: a rendezvény történetében első alkalommal valamennyi díjazott személyesen is jelen lesz a sepsiszentgyörgyi díjátadó ünnepségen. A világ különböző országaiból érkező alkotók október 2-án, pénteken, 18 órától veszik át elismeréseiket az Erdélyi Művészeti Központban, ahol egyúttal sor kerül a sepsiszentgyörgyi kiállítás megnyitójára is. 

A G9 idei kiírására 71 ország 1034 művésze válaszolt, 2195 alkotást küldve be. A zsűri döntése nyomán a sepsiszentgyörgyi kiállításon 24 ország 129 művészének 142 alkotása kerül a közönség elé. A díjazott művek technikai és szemléletbeli sokfélesége egyaránt jelzi azt a tág vizuális gondolkodásmódot, amely a kortárs grafika mai lehetőségeit meghatározza.

A 9. Grafikai Biennálé fődíját Akimitsu Tamawake japán alkotó nyerte el Mag című, rézkarc, hidegtű, foltmaratás, chine colle és spit bite technikával készült munkájával.

A Hargita Megye Tanácsa által felajánlott Nagy Imre-díjat Jónás Péter magyarországi alkotó kapja Szigetvár című fametszetéért, míg a Maros Megye Tanácsa által felajánlott Nagy Pál-díjban Szymon Prandzioch lengyel művész részesül A nemtudás felhője és Tervezd meg a pihenést című foltmaratásaiért.

A Kovászna Megye Tanácsa által felajánlott Plugor Sándor-díjat Françoise Legris kanadai alkotó nyerte el Carlos, Hélène és Michel című litográfiáival. MAMŰ Társaság díját Laviv Laura magyarországi művész Üldöztetés című munkájáért, a Gyergyószárhegyi Művésztelep díját Diana Drăgan-Chirilă romániai alkotó Liminális topográfiák 2 című művéért kapja.

A Partium-díjban Nagy Réka romániai művész részesül Csapda II című hidegtű és mezzotinto technikával készült alkotásáért, a Pulzus Művésztelep díját Toldi Flóra magyarországi alkotó kapja Torzul I–II–III című munkájáért. A Magyar Képzőművészeti Egyetem díját Malgorzata Jozefowicz lengyel művész Ne felejts el minket című alkotása nyerte el, míg az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális díját Henryk Krolikowski lengyel alkotó Mi című linómetszetéért veheti át.

Október 2-án, pénteken, 18 órától az Erdélyi Művészeti Központban tartják a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé sepsiszentgyörgyi megnyitóját és díjátadó ünnepségét.

Az eseményen beszédet mond Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. A kiállítást Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora és Túros Eszter művészettörténész nyitja. Az ünnepségen jelen lesz Csuzy Fanni, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja is.

A díjátadó ezúttal különösen erőteljesen jeleníti meg azt a nemzetközi párbeszédet, amely az elmúlt évek során a Székelyföldi Grafikai Biennálé egyik meghatározó sajátosságává vált. Japánból, Kanadából, Lengyelországból, Magyarországról és Romániából érkeznek azok az alkotók, akiknek munkáit a szakmai zsűri az idei biennálé díjaival ismeri el. Az, hogy mindannyian személyesen találkoznak Sepsiszentgyörgyön, egyszerre jelzi a rendezvény nemzetközi beágyazottságát és azt a kapcsolatrendszert, amelyet a biennálé az elmúlt kilenc kiadás során felépített.

Az idei TORZULÁS téma a kortárs valóság érzékelésének bizonytalanságára, az emberi észlelés törékenységére, a társadalmi és politikai nyomásokra, a történelmi narratívák változékonyságára és az igazság instabilitására irányítja a figyelmet. A kiállításra beválogatott és díjazott munkák nem lezárt válaszokat kínálnak ezekre a kérdésekre, hanem különböző nézőpontokat és vizuális értelmezési lehetőségeket állítanak egymás mellé.

A biennálé következő napjainak programja

Szeptember 29-én, 12:30 órától Csíkszeredában, a Nagy István Művészeti Középiskola aulájában megnyílik Orosz Anna Visszhangok a rendszerben című kiállítása. A tárlat az egyéni tapasztalat, a környezet, valamint a különböző társadalmi rendszerek közötti kapcsolatok felől közelít a biennálé által felvetett kérdésekhez.

Szeptember 30-án, 17 órától a Csíki Székely Múzeumban nyílik meg a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem Grafika Tanszékének Egy és sokszoros című kiállítása. A tárlat az egyetem fennállásának centenáriumi évében egykori és jelenlegi tanárok, hallgatók, valamint Kolozsváron képzett művészek munkáit hozza közös térbe.

Ezt követően, szeptember 30-án, 18 órától kerül sor a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé csíkszeredai kiállításának megnyitójára, ugyancsak a Csíki Székely Múzeumban. A tárlaton 28 ország 126 alkotójának munkái lesznek láthatók, amelyek eltérő kulturális, társadalmi és személyes tapasztalatokból kiindulva közelítenek az idei biennálé központi témájához, a TORZULÁSHOZ.

A rendezvénysorozat október 1-jén, 18 órától Sepsiszentgyörgyön folytatódik, a Lábasházban. Itt Marco Trentin olasz művész, a 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíjasa mutatja be Distinguishing marks / Megkülönböztető jegyek című egyéni kiállítását.

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé programsorozatával ismét olyan találkozási teret hoz létre, ahol a grafika nem pusztán technikaként, hanem önálló gondolkodásmódként jelenik meg: a jelen értelmezésének, a kérdésfelvetésének és a világra adott reflexióknak saját vizuális nyelveként. A díjazott alkotók együttes jelenléte pedig különösen láthatóvá teszi azt, amit a biennálé kezdettől fogva képvisel: Székelyföld úgy tud bekapcsolódni a kortárs nemzetközi művészeti párbeszédbe, hogy közben maga is annak találkozási pontjává válik.

Az eseménysorozat Kovászna, Hargita és Maros megye, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola, a Csíki Székely Múzeum, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, az Erdélyi Művészeti Központ és a Maros Megyei Múzeum közös szervezésében valósul meg.

Nemsokára kezdetét veszi a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé eseménysorozata. A biennálé megnyitójára, díjátadó ünnepségére és kísérő rendezvényeire szeptember 24-e és október 2-a között kerül sor Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. A rendezvénysorozat idén is arra hívja fel a figyelmet, hogy a grafika nem pusztán egy művészeti technika, hanem önálló gondolkodásmód: a jelen értelmezésének, kérdésfeltevéseinek és a világra adott reflexióknak sajátos, vizuális nyelve. 

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé díjátadó ünnepségét október 2-án, pénteken, 18 órától tartják Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban. A kiállításon 24 ország 129 művészének 142 alkotása lesz látható.

Kovászna, Hargita és Maros megyék közös elhatározása hívta életre a Székelyföldi Grafikai Biennálét azzal a céllal, hogy régiónk alkotói és művészeti jelenléte láthatóvá váljon a kortárs vizuális kultúra térképén. A biennálé az elmúlt évek során azonban túlmutatott ezen a kezdeti szándékon: olyan nemzetközi művészeti fórummá nőtte ki magát, amelyen különböző kulturális tapasztalatok, alkotói attitűdök és vizuális gondolkodásmódok találkoznak. 

A kilencedik alkalomhoz érkező biennálé témája a TORZULÁS, amely különösen aktuális kérdéseket állít a kortárs művészeti gondolkodás középpontjába. Jelenthet fizikai alakváltozást, pszichológiai elmozdulást, de értékrendi, erkölcsi vagy metaforikus elferdülést is. 

A biennálé pályázati felhívása arra ösztönözte az alkotókat, hogy a kortárs vizuális nyelv eszköztárát használva reflektáljanak az emberi észlelés törékenységére, a társadalmi és politikai nyomásokra, a történelmi narratívák változékonyságára, valamint az igazság instabilitására. 

A felhívásra 1034 művész küldte el 2195 pályművét a  világ 71 országából, ami ismételten jelzi a Székelyföld Grafikai Biennálé nemzetközi beágyazottságát és szakmai súlyát. A zsűri válogatása nyomán létrejött kiállítás a kortárs grafika sokféle irányzatát és vizuális nyelvét mutatja be: Csíkszeredában 28 ország 126 alkotójának munkái lesznek láthatók, Sepsiszentgyörgyön 24 ország 129 művészének 142 alkotása kerül a közönség elé. 

Csíkszeredai események: 

A biennálé eseménysorozata szeptember 24-én, 18 órától kezdődik Csíkszeredában, a Csíki Mozi Galériában, ahol Ryszard Kaja Plakat-Polska című kiállítása nyílik meg. A tárlat egy olyan alkotói világba kínál betekintést, amelyben a grafika a kulturális emlékezet, a vizuális közlés és az egyéni művészi látásmód hordozójává válik. 

Szeptember 29-én, 12:30 órától a Nagy István Művészeti Középiskola aulájában nyílik meg Orosz Anna Visszhangok a rendszerben című kiállítása. A tárlat újabb nézőponttal egészíti ki a biennálé programját, az egyéni tapasztalatra, a környezetre, valamint a különböző társadalmi rendszerek közötti kapcsolatokra irányítja a figyelmet. 

Szeptember 30-án, 17 órától kerül sor a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem Grafika Tanszékének Egy és sokszoros című kiállítás-megnyitójára a Csíki Székely Múzeumban. A kiállítás az egyetem fennállásának centenáriumi évében arra vállalkozik, hogy megvizsgálja, miként tudott a grafika a plasztikai kísérletezés, a konceptuális kutatás és a vizuális kommunikáció fontos eszköze maradni, miközben a tanszék oktatási programjának is meghatározó részét képezi. 

A kiállítás egykori és jelenlegi tanárok, hallgatók, valamint Kolozsváron képzett művészek munkáit hozza közös térbe. 

Ezt követően, szeptember 30-án, 18 órától kerül sor a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé csíkszeredai megnyitójára, ugyancsak a Csíki Székely Múzeumban. A kiállítás a kortárs grafikai sokféleségét és nemzetközi kiterjedtségét kapcsolja össze, amelyek eltérő kulturális és társadalmi tapasztalatokból kiindulva reflektálnak jelen világunk torzulásaira.   

Sepsiszentgyörgyi események:

A biennálé sepsiszentgyörgyi eseménysorozata október 1-jén, 18 órától veszi kezdetét a Lábasházban, ahol Marco Trentin olasz művész, a 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíjasa mutatja be Distinguishing marks/Megkülönböztető jegyek című egyéni kiállítását. A tárlat címének fogalmi alapját a személyazonosítás és a felismerés gyakorlata adja: azok a jegyek kerülnek a középpontba, amelyek alapján egy személy beazonosíthatóvá válik és amelyek különböző nyilvántartásokban, azonosító okmányokon kerülnek rögzítésre.  

A programsorozat fő mozzanatára október 2-án, pénteken, 18 órától kerül sor az Erdélyi Művészeti Központban, ahol a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé sepsiszentgyörgyi megnyitóját és díjátadó ünnepségét tartják. A kiállításon 24 ország 129 művészének 142 alkotása lesz látható.

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé ismét azt bizonyítja, hogy a kortárs művészet képes olyan közös nyelvet létrehozni, amelyben a különböző kultúrák és tapasztalatok nem eltávolodnak egymástól, hanem párbeszédbe kerülnek. A TORZULÁS témája ebben a közegben nem lezárt állítás, hanem nyitott kérdés: arra hívja a nézőt, hogy vizsgálja meg saját észlelésének határait, a valóságról alkotott képet, valamint azokat a társadalmi és kulturális folyamatokat, amelyek állandóan alakítják a körülöttünk lévő világot. 

A biennálé nemzetközi mivolta egyúttal Székelyföld kulturális erejét is láthatóvá teszi. A résztvevő művészek sokfélesége és a létrejövő szakmai párbeszéd azt igazolja, hogy egy valódi kulturális centrum nem feltétlenül földrajzi méretéből, hanem gondolati nyitottságából, kapcsolatrendszeréből és szellemi teljesítményéből nyeri erejét. 

Az eseménysorozat Kovászna, Hargita és Maros megye, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola, a Csíki Székely Múzeum, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, az Erdélyi Művészeti Központ és a Maros Megyei Múzeum közös szervezésében valósul meg. 

Renata Darabant (AT)

Renata Darabant képzőművész, művészetpedagógus és kulturális szervező, akinek tevékenysége a sokszorosító grafika, a tudásátadás és a nemzetközi művészeti együttműködések metszéspontjában bontakozik ki.

Nagyváradon született, tanulmányait a Bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetemen, valamint a Tokiói Művészeti Egyetemen végezte. Művészeti gyakorlatának alapját a mélynyomás, a fotógravűr és a japán fametszés képezi. A műhelyt nem pusztán az alkotás helyszíneként értelmezi, hanem olyan térként, ahol az anyaggal való közvetlen találkozás révén tudás, tapasztalat és szakmai párbeszéd jön létre.

A bécsi Druckwerk Wien grafikai műhely vezetője, emellett a Bécsi Képzőművészeti Akadémia Képzőművészeti Intézetének Központi Metszetmélynyomó Műhelyét irányítja. Oktatói munkájában a történeti és fenntartható grafikai technikák örökségét kapcsolja össze a kortárs művészeti gondolkodással és alkotói gyakorlattal.

Művészeti és pedagógiai tevékenysége mellett alapítója a The Print Fest nemzetközi grafikai platformnak, amely Európa-szerte kapcsol össze művészeket, intézményeket és szakmai közösségeket. Ennek, az Európai Unió támogatásával megvalósuló kezdeményezésnek évente más-más művészeti akadémia ad otthont. Legújabb projektje, a ditto.press, művészkönyvek és művészi kiadványok létrehozására épülő kiadói platform, amelynek keretében jelenleg fiatal alkotókkal dolgozik az első kiadvány megvalósításán.

Munkássága következetesen túllép a nemzeti határokon, miközben elkötelezetten dolgozik azon feltételek megteremtésén és fenntartásán, amelyek lehetővé teszik az alkotást, a gondolkodást és a valódi szakmai kapcsolódásokat.

Dr. Vidhyasagar Upadhyay (IN)

Dr. Vidhyasagar Upadhyay (India) festőművész, grafikus, művészetpedagógus és művészetszervező. 1948-ban született Partapurban, Radzsisztán államban. Festészetből szerzett mesterdiplomát 1970-ben az Udaipuri Egyetemen, majd 1996-ban a Sukhadia Egyetemen doktori fokozatot. 1978 és 2007 között egyetemi oktatóként, tanszékvezetőként és professzorként tevékenykedett a festészet és a sokszorosító grafika területén.

Művészeti munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták. Többek között elnyerte az Indiai Nemzeti Képzőművészeti Akadémia (Lalit Kala Akademi) Nemzeti Díját, valamint több országos képzőművészeti díjat és ösztöndíjat. A radzsisztáni kormány külön kitüntetésben részesítette a művészeti oktatás területén végzett kiemelkedő tevékenységéért.

Pályafutása során több mint négy évtizeden át meghatározó szereplője volt az indiai kortárs művészeti életnek. Egyéni kiállításai India vezető művészeti intézményeiben és galériáiban valósultak meg, többek között Újdelhiben, Mumbaiban, Jaipurban, Ahmedabadban, Barodában és Franciaországban is. Munkáival számos nemzetközi kiállításon és biennálén képviselte Indiát: Japánban, Bangladesben, Németországban, Spanyolországban, Magyarországon és az Egyesült Királyságban.

Jelenleg Jaipurban él és alkot. Munkásságában a festészet és a grafika hagyományait ötvözi a kortárs vizuális gondolkodással, miközben jelentős szerepet vállal a nemzetközi művészeti kapcsolatok építésében és a művészeti oktatás fejlesztésében.

Prof. dr. Erőss István (HU)

Erőss István 1995-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán. Tanulmányait rangos nemzetközi intézményekben folytatta, többek között a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, a Hágai Királyi Művészeti Akadémián és a Marseille-i Képzőművészeti Egyetemen. 2009-ben művészeti doktori (DLA) fokozatot szerzett, 2015-ben pedig egyetemi tanári kinevezést kapott.

Az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének professzora, 2021 augusztusa óta pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

Művészeti és oktatói pályáját kiterjedt nemzetközi jelenlét jellemzi. Számos szakmai tanulmányúton vett részt a világ távoli térségeiben: ötször járt Afrikában és több mint ötven alkalommal Ázsiában, meghívott művészként, kiállítóként, előadóként, kurátorként, valamint nemzetközi művésztelepek és szimpóziumok szervezőjeként volt jelen.

A SZEGMENS nemzetközi cserekiállítás-sorozat létrehozója és szervezője, amelynek eseményeit Magyarországon és több ázsiai országban rendezték meg. Alkotói tevékenysége számos műfajt felölel: a sokszorosító grafikától az installációművészeten át a szobrászatig.

Tíz éven át a gyergyószárhegyi KorkéP Nemzetközi Művésztelep egyik szervezője volt. Emellett kezdeményezője és szakmai tanácsadója a 2010-ben alapított Székelyföldi Grafikai Biennálénak, amely azóta a térség egyik legjelentősebb nemzetközi grafikai seregszemléjévé vált.

Iulia Mirică (RO)

Iulia Mirică (szül. 2000, Bukarest) képzőművész és tervező grafikus, akinek alkotói gyakorlata a narratív rajz, az illusztráció és a művészkönyv határterületein bontakozik ki. 2025 óta a Romániai Képzőművészek Szövetségének, 2026 óta pedig a Bukaresti Illusztrátorok Klubjának tagja. Független alkotóként, valamint a média- és kulturális szférában dolgozó szakemberként egyaránt aktív. Alap- (2022) és mesterfokozatú (2024) tanulmányait a Bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem Grafika Tanszékén végezte. Művészeti tevékenységének középpontjában a tusrajz és a művészkönyv áll. Munkáiban az emlékezetet, mint az érzékelés és az újraértelmezés folyamatos, aktív folyamatát vizsgálja. A rajzot tudatosan lassú és ismétlődő alkotói gyakorlatként értelmezi, többnyire sorozatokban dolgozik, amelyekben a kép fragmentáltsága az észlelés bizonytalanságát és változékonyságát tükrözi.

Művei olyan kiállításokon szerepeltek, mint a Timpul (ab)sorbit(Elite Art Gallery, 2025), a Contemporary Drawing in Romania(Scemtovici & Benowitz Gallery, 2024) vagy az Unsaved Stories(Galeria Laborna, 2024).

2019 óta szabadúszóként dolgozik, elsősorban illusztrációs és kiadványtervezési projekteken. Különösen érdekli a narratív illusztráció és a könyvek vizuális felépítése. Munkái gyakran irodalmi szövegekből vagy kulturális jelentőségű témákból indulnak ki és minden esetben alapos kutatási és vizuális koncepció-alkotási folyamat előzi meg a kivitelezést. Ennek köszönhetően alkotásai túlmutatnak az illusztráció közvetlen funkcióján és önálló narratív rétegekkel gazdagodnak.

2023 óta aktív együttműködője az Atelierul de Graficăműhelynek, amely számos jelentős bukaresti kulturális projekt megvalósításában vesz részt. Ennek keretében több kulturális kiadvány – köztük az Örmény Kulturális Központ számára készített emlékkötetek és kiállítási katalógusok – létrehozásában működött közre, valamint tagja a Bucharest Graphic Days fesztivál szervezőcsapatának, ahol a rendezvény grafikai arculatának és vizuális anyagainak elkészítésében vesz részt. A Bucharest Graphic Days Románia egyik, kizárólag a grafikai művészetnek szentelt platformja, amely évente kiállításokkal, workshopokkal és konferenciákkal hozza össze a hazai és nemzetközi művészeket és tervezőket.

Ezzel párhuzamosan 2022 óta a PRO TV munkatársa, ahol junior grafikai tervezőből vezető hírgrafikai tervezővé lépett elő. Munkája során televíziós hírműsorok és egyéb produkciók statikus és animált grafikai elemeit készíti és koordinálja, vizuális arculatokat és grafikai csomagokat fejlesztve egy élő televíziós környezet magas szakmai és technikai követelményei között.

Ferencz S. Apor (RO)

1975-ben született Csíkszeredában. Tanulmányait ugyanitt, a Nagy István Művészeti Középiskolában végezte, majd 1996–2001 között a Bukaresti Nemzeti Képzőművészeti Egyetemen tanult. Több szakmai szervezet tagja: a Romániai Képzőművészek Szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek, a budapesti Caffart Képzőművészeti Egyesületnek és a MAMŰ Társaságnak. Számos kiállításnak és szakmai rendezvénynek volt kurátora/társkurátora, többek között a Pesti Vigadóban, a budapesti Műcsarnokban, az Erdélyi Művészeti Központban vagy a Csíki Székely Múzeumban. 2017-től a Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában megrendezett nemzetközi Székelyföldi Grafikai Biennálé szakmai vezetője.

Művészetében főként saját létének és környezetének problémáit dolgozza fel, személyes hangvételű munkáiban hangsúlyosan jelen van az emlékezet rétegeinek vizsgálata is. Sokszor privát tárgyaiból, családi fotóiból installál, kollázsol vagy újraértelmez. Munkásságában gyakran jelennek meg társadalomkritikai elemek, de ugyanúgy helyet kap a humor és az ironikus hangvétel is. Eszköztárában fontos szerephez jut a talált tárgy és olykor beemeli a „provinciája” tárgyi kultúrájának egy-egy elemét is.

Szakmai elismerései között szerepel a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja (2003, 2010), a Budapest Galéria ösztöndíja (2006, 2019), a NKÖM és az Illyés Közalapítvány Hollósy Simon-ösztöndíja (2006), a Barcsay-díj (2011), a II. Székelyföldi Grafikai Biennále különdíja (2012), a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti ösztöndíja (2021–2024) és számos NKA alkotói támogatás. Szülővárosában él és alkot.

Dr. Beáta Bordás (RO)

Dr. Bordás Beáta művészettörténész 1986-ban született Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait Kolozsváron végezte a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, ahol 2013-ban szerezte meg a történelemtudományok doktora fokozatot. 2016-2021 között a Kolozsvári Művészeti Múzeum muzeológusa és kurátora, 2021 nyarától a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője. Kutatási területei a 19–20. századi erdélyi képzőművészet  és a historizmus kori erdélyi építészet. Számos önálló kötete és tanulmánya jelent meg az erdélyi képzőművészetről és épített örökségről. 

Kurátori munkájával, kutatásaival és publikációival jelentős mértékben hozzájárult Erdély művészeti és épített örökségének feltárásához, értelmezéséhez és népszerűsítéséhez.

A nagyszámban benevezett művek magas szakmai színvonala alapján a zsűri a biennálé törzsanyagába 267 műalkotást válogatott be. Ezek online formában elérhetővé válnak a biennálé honlapján, fizikai valójukban megtekinthetőek lesznek a biennálé kiállításain, illetve a biennálé katalógusában is helyet kapnak. 

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé beküldési határideje május 11-én éjfélkor zárult, majd ezt követően került sor a zsűrizés első szakaszára május 14–19. között.

A G9 zsűrijét a szakma nemzetközileg elismert képviselői alkotják: Iulia Mirica bukaresti grafikus és illusztrátor,  Prof. dr. Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Darabant Renata-Brigitte képzőművész, a bécsi Képzőművészeti Egyetemen tanára, Phd. Upadhyay Vidhyasagar indiai képzőművész, dr. Bordás Beáta, művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője és Ferencz S. Apor képzőművész, a biennálé kurátora.

A beválogatott munkák listája: 

Ismét rekordot döntöttünk: a rendezvény történetében még soha nem válaszolt ennyi alkotó a felhívásunkra! A nyolc hetes pályázati időszak alatt 71 ország 1034 művésze összesen 2195 műalkotást küldött be.

Hálásan köszönjük a hatalmas érdeklődést!